You wake up and your first thought is:
- I can't do this anymore.
Dean Winchester
Léptek kopogása hallatszott az üres folyosón. A barna ballonkabátos férfi lassan lépkedett előre. Éjfekete haja összeborzolva, csomókban állt össze. Meggyötört arcát csak egy kis gyér fény világította meg. Világoskék nyakkendője lazán lógott nyakában, táskája nem volt, csak szemei alatt. Ingje gombjai felül ki voltak gombolva, öltönye gyűrötten festett rajta. Ugyan angyal így nem kellett aludnia, mégis fáradt volt. Már lassan három napja kereste Őt. Sötét lakk cipője tökéletes összhangban volt hasonló színű nadrágjával. Jobb kezénél ballonkabátja ujjában egy angyalpengét szorongatott. Tartott attól, ami várt rá. Ugyan csak nemrég kezdte megérteni az emberek érzéseit, ebben az esetben tökéletesen tudta diagnoztiszálni magát. Félt. Határozottan félt a százötvenötös szobában lévő embertől. Vagy inkább akármitől. A kórház csendes volt, sehol senki, még egy ápolónő sem. Egy sivár folyosó alkotta az egész intenzív osztályt, viszont az a folyosó elment volna egy egész autóútnak is, olyan hosszú volt. Összesen hatszázhatvanhat szoba. Ironikus, nem? A mennyei teremtmény ellépdelt egészen a megadott kórteremig, majd szembefordult vele. A világosbarna faajtót középen egy átlátszó műanyag, függőlegesen lévő téglalap díszítette. Ahogy lenyomta a kilincset és belépett a szobába, szinte arcon csapta az alvadt vér szaga. Az kórházi ágyban fekvő lány szinte teljes egészében tele volt sebekkel. Pont, mint akit a pokolkutyák szaggattak szét. Sebei látszólag nagyok és egyszerre mélyek voltak, mintha egy kutya és egy macska keveréke harapdálta volna össze Őt. A mélyvörös hajú lány nyugodtan feküdt az ágyban, arca sápadt, haja kócos volt. Szemei alatt hasonló táskái voltak mint az angyalnak. Mellkasáig egy fehér takaró fedte. Sebei nagyrésze be volt kötözve, bár szinte az összes kötszert átvérezte. Homlokán egy nagyobb vágás éktelenkedett, azon sebösszehúzó tapasz volt. Kicsit teltebb volt, mint az átlag, viszont egész jól állt neki. Rövid pillái nedvesek voltak a sírástól. Szinte fal fehér volt. Bár ezek csak a külsőségek. Lelke megtört, szinte teljesen fekete volt, azonban mégis volt benne egy mennyei ragyogás, épp ez tette olyan rémisztővé. Az angyal felismerte. A lelke majdnem ugyan olyan, mint az idősebbik Winchesternek, bár valami mégis más volt. Deané jóval több szenvedésről árulkodott. A lány lelke még Sam legőszintébb könnyeitől is tisztább volt. De a másik része... sötétebb, mint Crowley-é volt ember korában, pedig Ő a Pokol királya. Castiel sosem hitte volna, hogy lát egyszer egy ilyen teremtést. Nem nephilim volt, azt jóval előbb megérezte volna. Valamint őbenne érezni lehetett a démoni energiát is. Az angyal lépteket hallott a folyosóról. Az ajtó felé fordult majd már nyúlt is volna pengéjéért, mikor észrevette, hogy csak egy nővér az.
- Maga mégis mit keres itt?! - Förmedt rá a nő. Fehér ruhát viselt, mellkasát egy névtábla ékesítette. Nessie. Haja rövid szőke, még szemei világoskékek voltak. Szintén világos színű kacsapapucs volt lábain. Castiel előhúzta zsebéből a hamis FBI igazolvány aztán felmutatta.
- Beyoncé ügynök, FBI.
A nőt láthatóan meglepte Cas fedőneve, és nem csak ez. Nessie furán nézett a férfire, mire leesett neki az, hogy ismét fejjel lefele tartotta a jelvényt. Még mindig nem szokta meg hogyan kell elővenni, pedig évek óta dolgozott Deanékkel. Nekik valahogy mindig olyan ösztönösen jött, mintha mindig is a vérükben lett volna, bár lehet hogy csak John nevelte beléjük. Megfordította a kezében lévő papiruszt s miután megbizonyosodott róla, hogy a legjobb módon tartja kezében a jelvényt, folytatta mondandóját.
- Mi történt a lánnyal? - A vörösre nézett, aki békésen pihengetett az ágyon. Szemhéjai végig csukva voltak, ajkai kissé elnyíltak egymástól. Úgy festett, mint egy középkori hercegnő. Bár Cas inkább lovagként tudta volna elképzelni, esetleg pandúrként. Egy pindúr pandúr.
- Miért érdekli az FBI-t egy átlagos kislány?
- Mert nem átlagos... - suttogta Cas aztán a szőke nőre nézett. - Csak mondja. Mi történt vele? Hol találtak rá? Milyen állapotban volt? Volt esetleg vele valaki?
- Nemrég hozták be. Teljesen egyedül találtak rá. Tiszta vér és sár volt szegény lány. Hál' Istennek nem az ő vére volt, hanem valaki másé, de a személy kilétét nem sikerült azonosítani. Kisebb nagyobb horzsolásai vannak, pár foltocska, na meg a vágás a fején, és van pár a végtagjain is. Azóta megmosdattuk és elláttuk a sebeit, ahogy láthatja.
Most az angyal bólintott. Tudta, hogy el kell vinnie a lányt a bunkerbe. Nem hagyhatta itt. Ki tudja, kik keresték őt.
- Ha nem baj elszállíttatnám. Itt nincs biztonságban. - A nővér ismét a szemöldökét ráncolta. Cas nem értette. Az emberek olyan értetlenek tudnk lenni. Pedig tök értelmes volt, nem?
- Talán valami nem volt érthető? Nincs akcentusom és nem vagyok beszédhibás. - Nessie csak úgy pislogott. Álla a földig meg sem állt. Eléggé feltűnően bámulta Castielt, meglepte viselkedése. A hatósági személyek általában is udvariatlanok szoktak lenni, de nem ennyire. Bólintott egyet majd szaladt is az orvoshoz, aki aztán egy kis unszolgatás után megírta a zárójelentést így Cas el tudta vinni a lányt. Egyenesen az 1967-es impaláig mentek. Az autó feketesége eleganciát kölcsönzött neki. Otthonos kis kocsi volt, és rengetek emlék volt benne, Dean ezért is szerette annyira. A világ összes pénzéért sem szabadult volna meg tőle. Ahhoz túl sokat jelentett. A férfi még két napja adta kölcsön Castielnek az autót, azzal a feltéttelel, hogy a bármi baja esik, akár egy karcolás is lesz rajta, megöli őt. Cas ehhez tartva magát óvatosan vezette az autót, próbált ügyelni rá, hogy semmi baja ne essen, nehogy a végén még bajba kerüljön miatta. Már kezdett sötétedni, a nap lemenőben volt, ezzel narancssárgásra festve az eget. Gyönyörű. A sárga, a rózsaszín és a kék mindenféle árnyalatai tarkították az eget, a nap fényesen ragyogott a horizonton, a ballonkabátos férfi ritkán látott ilyen szépet. Ahogy a lányt vitte a kocsi felé végig az égboltot kémlelte, nem tudta levenni róla szemét. Semmi ehhez fogható nem volt. A fák gyönyörű zöldek voltak, a fény pont jól sütott le rájuk, ezzel idilli képet varázsolva. Beültette őt maga mellé az anyósülésre majd beült a kormányhoz. Elfordította a slusszkulcsot, lenyomta a kuplungot majd lassan elindultak.
Hola!💞
Itt is lenne egy rövidke kis prológus. Remélem elnyeri a tetszéseteket. Ha elolvastad kérlek hagyj nyomot magad után.
Ne vágj eret,
Ebs szeret.🖇🐝
- I can't do this anymore.
Dean Winchester
Léptek kopogása hallatszott az üres folyosón. A barna ballonkabátos férfi lassan lépkedett előre. Éjfekete haja összeborzolva, csomókban állt össze. Meggyötört arcát csak egy kis gyér fény világította meg. Világoskék nyakkendője lazán lógott nyakában, táskája nem volt, csak szemei alatt. Ingje gombjai felül ki voltak gombolva, öltönye gyűrötten festett rajta. Ugyan angyal így nem kellett aludnia, mégis fáradt volt. Már lassan három napja kereste Őt. Sötét lakk cipője tökéletes összhangban volt hasonló színű nadrágjával. Jobb kezénél ballonkabátja ujjában egy angyalpengét szorongatott. Tartott attól, ami várt rá. Ugyan csak nemrég kezdte megérteni az emberek érzéseit, ebben az esetben tökéletesen tudta diagnoztiszálni magát. Félt. Határozottan félt a százötvenötös szobában lévő embertől. Vagy inkább akármitől. A kórház csendes volt, sehol senki, még egy ápolónő sem. Egy sivár folyosó alkotta az egész intenzív osztályt, viszont az a folyosó elment volna egy egész autóútnak is, olyan hosszú volt. Összesen hatszázhatvanhat szoba. Ironikus, nem? A mennyei teremtmény ellépdelt egészen a megadott kórteremig, majd szembefordult vele. A világosbarna faajtót középen egy átlátszó műanyag, függőlegesen lévő téglalap díszítette. Ahogy lenyomta a kilincset és belépett a szobába, szinte arcon csapta az alvadt vér szaga. Az kórházi ágyban fekvő lány szinte teljes egészében tele volt sebekkel. Pont, mint akit a pokolkutyák szaggattak szét. Sebei látszólag nagyok és egyszerre mélyek voltak, mintha egy kutya és egy macska keveréke harapdálta volna össze Őt. A mélyvörös hajú lány nyugodtan feküdt az ágyban, arca sápadt, haja kócos volt. Szemei alatt hasonló táskái voltak mint az angyalnak. Mellkasáig egy fehér takaró fedte. Sebei nagyrésze be volt kötözve, bár szinte az összes kötszert átvérezte. Homlokán egy nagyobb vágás éktelenkedett, azon sebösszehúzó tapasz volt. Kicsit teltebb volt, mint az átlag, viszont egész jól állt neki. Rövid pillái nedvesek voltak a sírástól. Szinte fal fehér volt. Bár ezek csak a külsőségek. Lelke megtört, szinte teljesen fekete volt, azonban mégis volt benne egy mennyei ragyogás, épp ez tette olyan rémisztővé. Az angyal felismerte. A lelke majdnem ugyan olyan, mint az idősebbik Winchesternek, bár valami mégis más volt. Deané jóval több szenvedésről árulkodott. A lány lelke még Sam legőszintébb könnyeitől is tisztább volt. De a másik része... sötétebb, mint Crowley-é volt ember korában, pedig Ő a Pokol királya. Castiel sosem hitte volna, hogy lát egyszer egy ilyen teremtést. Nem nephilim volt, azt jóval előbb megérezte volna. Valamint őbenne érezni lehetett a démoni energiát is. Az angyal lépteket hallott a folyosóról. Az ajtó felé fordult majd már nyúlt is volna pengéjéért, mikor észrevette, hogy csak egy nővér az.
- Maga mégis mit keres itt?! - Förmedt rá a nő. Fehér ruhát viselt, mellkasát egy névtábla ékesítette. Nessie. Haja rövid szőke, még szemei világoskékek voltak. Szintén világos színű kacsapapucs volt lábain. Castiel előhúzta zsebéből a hamis FBI igazolvány aztán felmutatta.
- Beyoncé ügynök, FBI.
A nőt láthatóan meglepte Cas fedőneve, és nem csak ez. Nessie furán nézett a férfire, mire leesett neki az, hogy ismét fejjel lefele tartotta a jelvényt. Még mindig nem szokta meg hogyan kell elővenni, pedig évek óta dolgozott Deanékkel. Nekik valahogy mindig olyan ösztönösen jött, mintha mindig is a vérükben lett volna, bár lehet hogy csak John nevelte beléjük. Megfordította a kezében lévő papiruszt s miután megbizonyosodott róla, hogy a legjobb módon tartja kezében a jelvényt, folytatta mondandóját.
- Mi történt a lánnyal? - A vörösre nézett, aki békésen pihengetett az ágyon. Szemhéjai végig csukva voltak, ajkai kissé elnyíltak egymástól. Úgy festett, mint egy középkori hercegnő. Bár Cas inkább lovagként tudta volna elképzelni, esetleg pandúrként. Egy pindúr pandúr.
- Miért érdekli az FBI-t egy átlagos kislány?
- Mert nem átlagos... - suttogta Cas aztán a szőke nőre nézett. - Csak mondja. Mi történt vele? Hol találtak rá? Milyen állapotban volt? Volt esetleg vele valaki?
- Nemrég hozták be. Teljesen egyedül találtak rá. Tiszta vér és sár volt szegény lány. Hál' Istennek nem az ő vére volt, hanem valaki másé, de a személy kilétét nem sikerült azonosítani. Kisebb nagyobb horzsolásai vannak, pár foltocska, na meg a vágás a fején, és van pár a végtagjain is. Azóta megmosdattuk és elláttuk a sebeit, ahogy láthatja.
Most az angyal bólintott. Tudta, hogy el kell vinnie a lányt a bunkerbe. Nem hagyhatta itt. Ki tudja, kik keresték őt.
- Ha nem baj elszállíttatnám. Itt nincs biztonságban. - A nővér ismét a szemöldökét ráncolta. Cas nem értette. Az emberek olyan értetlenek tudnk lenni. Pedig tök értelmes volt, nem?
- Talán valami nem volt érthető? Nincs akcentusom és nem vagyok beszédhibás. - Nessie csak úgy pislogott. Álla a földig meg sem állt. Eléggé feltűnően bámulta Castielt, meglepte viselkedése. A hatósági személyek általában is udvariatlanok szoktak lenni, de nem ennyire. Bólintott egyet majd szaladt is az orvoshoz, aki aztán egy kis unszolgatás után megírta a zárójelentést így Cas el tudta vinni a lányt. Egyenesen az 1967-es impaláig mentek. Az autó feketesége eleganciát kölcsönzött neki. Otthonos kis kocsi volt, és rengetek emlék volt benne, Dean ezért is szerette annyira. A világ összes pénzéért sem szabadult volna meg tőle. Ahhoz túl sokat jelentett. A férfi még két napja adta kölcsön Castielnek az autót, azzal a feltéttelel, hogy a bármi baja esik, akár egy karcolás is lesz rajta, megöli őt. Cas ehhez tartva magát óvatosan vezette az autót, próbált ügyelni rá, hogy semmi baja ne essen, nehogy a végén még bajba kerüljön miatta. Már kezdett sötétedni, a nap lemenőben volt, ezzel narancssárgásra festve az eget. Gyönyörű. A sárga, a rózsaszín és a kék mindenféle árnyalatai tarkították az eget, a nap fényesen ragyogott a horizonton, a ballonkabátos férfi ritkán látott ilyen szépet. Ahogy a lányt vitte a kocsi felé végig az égboltot kémlelte, nem tudta levenni róla szemét. Semmi ehhez fogható nem volt. A fák gyönyörű zöldek voltak, a fény pont jól sütott le rájuk, ezzel idilli képet varázsolva. Beültette őt maga mellé az anyósülésre majd beült a kormányhoz. Elfordította a slusszkulcsot, lenyomta a kuplungot majd lassan elindultak.
Hola!💞
Itt is lenne egy rövidke kis prológus. Remélem elnyeri a tetszéseteket. Ha elolvastad kérlek hagyj nyomot magad után.
Ne vágj eret,
Ebs szeret.🖇🐝
